Skip to Menu Skip to Search Lépjen velünk kapcsolatba! Hungary Egyéb weboldalak és nyelvek Skip to Content

VIRTUÁLIS KEREKASZTAL AZ AFLATOXIN SZENNYEZETTSÉGRŐL KUKORICÁBAN - JELENTŐS A KOCKÁZAT

Jelentős a kockázata az aflatoxin szennyezettségnek kukoricában – mutatott rá Párkányi Gábor, az SGS üzletágvezetője Siófokon, az év végi Portfolio konferencia kerekasztal-beszélgetésén. Ebben nagy a felelőssége az élelmiszerlánc valamennyi tagjának a nemesítőktől, a termelőkön át, a kereskedőkig bezárólag – mutatott rá Sándorfy András, a DAS marketingvezetője. A biztonságosan és kockázat nélkül fogyasztható élelmiszerek, illetve a takarmányok biztonsága egyre nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon. Körbejártuk az aflatoxin kérdést.

 


Legfrissebb aflatoxin szennyezettségi adatok az idei kukoricában

Párkányi Gábor                                                              

SGS Hungária Kft.
AFL üzletágvezető

 

Az idei kukoricát augusztusban kezdtük vizsgálni, és sajnos találtunk aflatoxinra pozitív mintákat a vizsgált területeken. Az aratás megkezdése után folyamatosan mintáztuk a tételeket a raktárakban, és egyre több fertőzött tételt észleltünk. Az első mintavételek a déli országrészben kezdődtek, és folyamatosan haladtak északi irányba. A legtöbb találat a déli részen fordult elő, de mára az ország legkülönbözőbb területein fordul elő ez a toxin.

Több mint 1000 mintát vizsgáltunk meg, ami kb. 1 millió tonna árut reprezentál a 6,7 millió tonnás termésből. Mivel a piac legalább felét ellenőri az SGS, így látható, hogy a tételeknek eddig kb 30%-a került vizsgálat alá. Mivel kb. 5 millió tonna kukorica aflatoxin szennyezettségéről valószínűleg még nincs információ, arra biztatjuk a termelőket, hogy vizsgáltassák meg a raktári tételeiket.

Az analízisek 15–20%-a mutatott pozitív értéket. 55%-a az eredményeknek 2 ppb alatti értéket jelzett. 20% 2–5 ppb között, 10% 5–10 ppb, 5% 10–20 ppb, 10% 20 ppb feletti sávba esett. Az élelmiszer felhasználású határérték 5 ppb, takarmányokban 20 ppb, de a szerződések ezektől eltérő értéket is rögzíthetnek. A szállítási szerződésekben 5 és 10 ppb határértékekkel találkozunk. Korábbiak alapján 5 ppb alatt a vizsgálatok 15%-a található, és 10 ppb alatt 17%. Az összes vizsgált minta 3–5%-a produkált határérték feletti aflatoxin szintet. A még be nem vizsgált tételek ettől eltérő arányú és mértékű fertőzöttségi képet mutathatnak. További problémát jelenthet, hogy a toxint termelő gombák a raktárakban tovább élnek, és még több toxint termelhetnek. Raktári ellenőrzéseink során azt tapasztaljuk, hogy amennyiben a betárolt tétel nedvességtartalma vagy tisztasága nem megfelelő, könnyebben indul meg minőségromlási folyamat, melynek eredményeképpen a gombák további szaporodása is várható. Azt is észleljük, hogy a tételek tárolási magassága is gyakran meghaladja a szabványos mértéket, ami szintén kockázati tényező az áru állagára vonatkozóan. A raktárak állapota is befolyásolja a kukorica minőségét a tárolási időszak folyamán, hiszen egy beázás, kártevőfertőzés, árumelegedés is kedvez a minőségromlási folyamatok kialakulásának.

A mintavételi eljárás kitüntetett szerepe

A toxintartalom pontos meghatározásának alapja a reprezentatív mintavétel. A szántóföldi mintavétel alapja, hogy a táblán egyenletes eloszlásban haladjunk végig, és a termésből arányos mennyiségű mintát vegyünk, melyet a lehető legrövidebb időn belül eljuttatunk laboratóriumunkba. A raktári mintavételekre több szabvány is létezik, de a leggyakoribb növekménymintaszámot az írja le, amelyik tonnánként vetet részmintát. A mintavételi alapot legfeljebb
500 tonna mennyiségen határozza meg, és a tételminta mennyiségét legalább 10 kg-ban. A gyakoribb mintavételre a toxin heterogén eloszlása miatt van szükség. Statikus mintavételek esetén fontos szempont, hogy a tétel teljes mélységéből vegyünk mintát egyenlő mértékben kerüljenek be a gyűjtött mintába a növekmények, és súlyarányos mennyiségben. Ehhez nyújt segítséget a pneumatikus mintavétel, melyet az SGS Hungária Kft. fejlesztett olyan szintre, hogy hordozható módon akár 40 m mélységből is kivehető a minta. Dinamikus mintavételek esetén arra kell figyelni, hogy teljes keresztmetszetből történjen a mintavétel rendszeres időközönként, és a mennyiségre való tekintettel egyenlő mértékben.

A laboratóriumi minta mennyiségének növelése azért is fontos, hogy a fertőzött szemekben magasan jelenlévő toxin mennyisége ne befolyásolja hátrányosan  a minta eredményeit. A kis méretű mintamennyiségre történő osztási folyamat alkalmával ugyanis magas annak a valószínűsége, hogy a toxinos szemekből aránytalanul sok vagy aránytalanul kevés esik a lezárt mintába.

A laboratóriumi mintát teljes mennyiségében ajánlott ledarálni, hogy a minta mennyiségének csökkentési folyamatában homogénebb alapot biztosítsunk. A pontosabb meghatározás érdekében érdemes folyékony szuszpenziót képezni, hogy a nemkívánatos anyag eloszlása még egyenletesebb legyen. Az analitikai meghatározás jól körülírt, a szabvány szerint kivett mintamennyiséget az akkreditációnak megfelelően kell megvizsgálni. A vizsgálatokat célszerű párhuzamosan végezni, és negatív, valamint pozitív kontroll minták alkalmazása is javallott. Amennyiben a fentiekben leírt folyamatokat betartjuk, pontos mértékben sikerül megállapítani a toxinszint mértékét a tételben. A laboratóriumi eredmények megbízhatósága miatt rendkívül fontos a szabályos mintavétel, hiszen 500.000 kg áruból kb. 50 kg gyűjtött minta keletkezik, melyből
10 kg kerül a laboratóriumba. Az előkészítésben 50 g minta vesz részt, melyből végül 5 mg kerül analitikai vizsgálatra. Ezekből a számokból is látszik, hogy a mintavételi alapból rendkívül kis mennyiségű minta kerül laboratóriumi vizsgálatra. Statisztikailag is a mintavételből és a mintaosztásból fakad a legtöbb hibalehetőség, ezért kell nagy hangsúlyt fektetni a mintavételre. A teljes folyamatot a pontos laboratóriumi munka koronázza meg.

Az SGS 1878-ban alakult a franciaországi Rouen-ban. Kezdetben kizárólag független gabonaellenőrzéssel foglalkozott, mára azonban 140 országban van képviselete, és a gazdaság minden szektorában szolgáltat ellenőrzési, vizsgálati és tanúsítási tevékenységet. Magyarországon 26 éve vagyunk a piacon, jelenleg 8–9 millió tonna terményt ellenőrzünk évente. Elsőként a szántóföldön találkozunk az áruval kísérletek, mintavételek és tanúsítások formájában. Legnagyobb mennyiségben a raktári mintavételek és a rakodás ellenőrzések során kapcsolódunk a szállítási lánchoz.


Európa-szerte egyre nagyobb problémát jelent a kukorica aflatoxin szennyeződése

Dr. Mézes Miklós

SZIE

 

A kukoricát, más termesztett növényekhez hasonlóan, gyakran fertőzik úgy a termőterületen, mint a tárolás során mikotoxinokat termelő penészgombák, így az aflatoxinokat termelő Aspergillus fajok. A termőterületen ezek ellen megfelelő agrotechnikával, valamint növényvédelemmel részben lehet ugyan védekezni, de a kukorica esetében, különösen az Aspegillus penészek ellen, a kémiai védekezés általában nem nyújt teljes biztonságot. Létezik ugyan az aflatoxinokat termelő Aspergillus penészek ellen hatékony biológiai védekezés, amelynek során mikotoxinokat nem termelő törzseket juttatnak ki a termőterületre, amely módszer hatékonyságát például a világ aflatoxinnal talán leginkább szennyezett kukoricát termelő országában, Kenyában, már bizonyították, de ez a módszer az Európai Unió jelenleg érvényes szabályrendszere miatt Európában nem alkalmazható. Ehhez társul az a probléma, hogy az egyes penészek eltérő fenofázisban fertőzik elsősorban a növényeket, így például a kukoricát. Abban az esetben, ha a penészfertőzés a generatív fázisban, azaz már a csőképződés megindulását követően következik be, a kémiai védekezés hatékonyságának lehetősége minimális.

Európa nagy részén, így hazánkban is, az aflatoxinokat termelő Aspergillus penészek sokáig csak raktári penészként voltak ismertek, mert az éghajlati viszonyok miatt azok a termőterületen csak elvétve fordultak elő és idéztek elő aflatoxin szennyezettséget. Az elmúlt évtizedben azonban a globális felmelegedés következtében az Aspergillus fertőződés, és ennek következtében az aflatoxin szennyeződés egyre nagyobb méreteket öltött a mediterrán országok mellett Európa más, északabbra fekvő országaiban, így hazánkban is. Ezt a problémát az egyre nagyobb termésmennyiségre való törekvés is súlyosbította, mert ezek a fajták és hibridek penészfertőzésekkel szembeni érzékenysége is megnőtt. A rezisztencia nemesítés jelenleg még nem elterjedt, pontosabban ezek a fajták nem terjedtek el a köztermesztésben, így hosszú távú megoldásként csak a jelenleg köztermesztésben lévő fajták és hibridek folyamatos rezisztencia kontrollja jöhet szóba. Az első hazai, termőterületről származó, adatok az aflatoxinokat nagy mennyiségben termelő Aspergillus fertőződésekről 2010-ben láttak napvilágot, de azóta már számos más közép-európai országban, így Szlovéniában, Ausztriában és Szlovákiában is jelentették előfordulását. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb arányban fordultak elő aflatoxinnal szennyezett, Európában termesztett, kukoricatételek a piacon.

Ez azonban csak a probléma egyik oldala, a másik, hogy van-e lehetőség ezeket a szennyezett tételeket detoxifikálni, azaz aflatoxin tartalmukat a rendelkezésekben meghatározott maximálisan megengedett érték alá csökkenteni. Erre vonatkozóan ugyan számos javaslat született, de ipari méretekben is hatékony és biztonságos módszert eddig még nem sikerült kidolgozni. A gazdasági állatok takarmányozására felhasznált és aflatoxinnal szennyezett kukorica etetésekor megoldást jelenthet mikotoxin megkötő vegyületek alkalmazása, amelyekkel hatékonyan csökkenthető az aflatoxin felszívódásának mértéke a bélcsatornából, így az nem, vagy csak elhanyagolható mértékben jelenik meg állati termékekben. Ez a módszer azonban humán élelmezési célra felhasznált, vagy abból készített kukorica alapú termékek esetén nem alkalmazható.

Gazdasági állataink takarmányozása során az is probléma, hogy az egyre növekvő mértékű fehérjehiány kompenzálására gyakran alkalmaznak a kukorica alapú bioetanol gyártása során keletkező melléktermékeket, így például DDGS-t, amelynek aflatoxin tartalma a kiindulási mennyiség többszöröse is lehet. A bioetanol gyártók emiatt fokozott ellenőrzést vezettek be a beérkező minták aflatoxin szennyezettségének kontrollálására, de a mintavételi bizonytalanságok miatt önmagában ez sem nyújt teljes biztonságot. Nagymértékű alfatoxin szennyezettség esetén pedig már a mikotoxin megkötő vegyületek sem alkalmasak arra, hogy az állati termékek biztonságos szintje fenntartható legyen.

 

Az aflatoxin megjelenése az állati termékekben

Dr. Kovács Melinda

Kaposvári Egyetem

  

Az aflatoxin az állati eredetű élelmiszer alapanyagokban (máj, tej, hús, tojás) is megjelenhet.

A legnagyobb kockázatot az aflatoxin B1-et fogyasztó emlősök tejében megjelenő aflatoxin M1 származék jelenti. Ennek rákkeltő hatása kb. egy nagyságrenddel kisebb (2–10%-a), mint az AFB1-é, lehetséges rákkeltő vegyület (2B, IARC, 1993). A 90-es évektől előfordulása jelentősen csökkent, ami a nagyon szigorú ellenőrzéseknek és az analitikai módszerek növekvő pontosságának volt köszönhető. A klímaváltozással összefüggésben ugyanakkor már tapasztalható, és számos tudományos szervezet előre jelzi az Aspergillus flavus és az általa termelt aflatoxin növekvő előfordulásának veszélyét, ami folyamatos és széles körű monitorozási programokat tesz szükségessé, hiszen a kontamináció mértéke az időjárástól függően évről évre változhat.

A szervezetben (májban, vagy a kérődzők bendőjében) a szabályozás alá eső AFM1 mellett egyéb származékok, pl. aflatoxikol, AFM2 és M4 is keletkezhetnek. Ezek közül az aflatoxikol mérgező és mutagén hatása az AFB1-el megegyező.

Irodalmi adatok szerint a takarmánnyal elfogyasztott AFB1 általában 1–3%-a jelenik meg AFM1-ként a tejben, de ez az arány extrém esetekben elérheti a 6%-ot is. A kiválasztás mértékét minden olyan tényező befolyásolja, amely a tejmirigy alveolusok permeabilitását megváltoztatja (pl. a laktáció stádiuma, tejtermelés foka, a tőgy egészségi állapota). Befolyásolja továbbá a takarmányfogyasztás mértéke, a takarmány összetétele, a máj méregtelenítő kapacitása. A limitnek megszabott 0,05 µg/kg koncentráció a tejben (EC 1881/2006) akkor érhető el, ha a tehenek AFB1 felvételét korlátozni tudjuk 40 µg/nap/tehén mennyiségre, ez max. 3,4 µg/takarmány kg (ppb) szennyezettséget jelent (a megengedett határérték 5 µg/takarmány kg, 2002/32/EC). A szennyezett takarmány fogyasztása után az AFM1 már néhány órán belül megjelenik a tejben. A toxin ugyanakkor gyorsan kiürül, és a toxintartalmú takarmány megvonását követően kb. 3 nap múlva már nem mutatható ki a tejben. 

Az AFM1 stabil vegyület, a feldolgozás során nem alakul át, így a tejtermékekben (sajt, joghurt, vaj) is megjelenik. Mivel a toxin kötődik a kazeinhez, így a sajtkészítés során a tej toxintartalma koncentrálódhat, és a késztermék AFM1 tartalma akár 3–6-szorosa is lehet a tej szennyezettségének. Irodalmi adatok szerint a tejpor és így a csecsemőtápszerek is tartalmazhatnak nyomokban AFM1-et. Bár ezek szennyezettsége nagyon kismértékű, de figyelembe véve, hogy ez kizárólagos tápláléka lehet a csecsemőknek, elengedhetetlen ezek folyamatos ellenőrzése.
Az európai uniós országokban az anyatej helyettesítő és kiegészítő tápszerekben az AFM1 megengedett maximális koncentrációja 0,025 µg/kg.

Elviekben megvan a lehetőség az AFB1 és toxikus metabolitjainak, illetve ezek konjugált formáinak a tojással történő kiválasztására is. Az irodalmi adatok meglehetősen széles határok (250:1 és 125000:1) között számolnak be értékekről, amelyek a takarmányban lévő AFB1-nek a tojásban való megjelenésének mértékét jellemzik.
A tojással való nagyobb fokú expozíció elkerülése érdekében az
EU 20 µg/kg-ban szabta meg a tojótyúkok takarmányának megengedhető AFB1 tartalmát. Az újabb tudományos eredmények megerősítették, hogy amennyiben a megadott határértékeket betartják, AFB1, vagy metabolitjai nyomokban sem mutathatók ki a tojásból.

Az aflatoxin megjelenhet továbbá a toxint fogyasztó sertések májában, izomzatában és zsírszövetében (húsban), valamint a vesében. Az aflatoxin tartalmú takarmány visszavonását követően az érintett szervekből kb. 3–4 hét alatt ürül ki a toxin. 

Az aflatoxinok megengedhető mennyiségét az élelmiszerekben évtizedek óta szabályozzák. Az európai országok, így hazánk is, a minél kisebb szennyezettségi szintek előírásában érdekeltek. Az összes forrásból bevitt aflatoxin mennyiségét az ésszerűen elérhető lehető legalacsonyabb értéken kell tartani (ALARA [As Low As Reasonably Achievable] elv).

A gazdálkodók helyzetét nehezíti, hogy szinte lehetetlen előre látni az aflatoxin problémát, érdemes viszont sorra venni azokat a technológiai pontokat, amelyek csökkenthetik a gombafertőzés kockázatát.

 

Mire fókuszál a kutatás napjainkban, mire engednek következtetni a kísérletek, van-e megoldása a nemesítésnek, növényvédelemnek? Mit tehet a termelő? Szükség lehet-e állami beavatkozásra?

Dr. Mesterházy Ákos

Gabonakutató Nonprofit Kft.

  

Az aflatoxin az egyik legveszélyesebb rákkeltő anyag, de halállal/elhullással végződő akut mérgezéseket is tud okozni. Nem véletlen, hogy a toxinszintek szabályozása már humán vonatkozásban megtörtént, de a takarmányozási határértékek a tejelő marha állományok kivételével
(20 µg/kg) csak ajánlati listán szerepelnek. Ennek számos oka van, az ellene való védekezés alapvető szükségszerűség, és élelmiszer/takarmánybiztonsági szempontból az egyik legfontosabb megoldandó probléma.

A toxin termelője az Aspergillus flavus talajlakó gomba. Elsősorban a nagy fehérje- és olajtartalmú trópusi terményeket (pisztácia stb.) fertőz, de a kukorica is igen kedvelt tápnövénye. A kukoricán igen elterjedt az USA délkeleti, déli részén, ahol  forró, száraz az időjárás. A fertőzéshez viszont a virágzás idején párás, mérsékeltebben meleg időjárásra, a későbbi toxinfelhalmozódáshoz viszont már a száraz, forró időjárásra van szükség. Igen gyakori az egyenlítői Afrikában, ahol a lakosság jelentős részének ez az alaptápláléka, és a sokéves adatok szerint igen gyakori a krónikus aflatoxin mérgezés, újabban pedig Közép-Európa déli részében is rendszeresen előfordul. 

Hosszú ideig úgy gondolták, hogy raktári kórokozóval állunk szemben, azaz a raktározás rendbetétele automatikusan megoldja a problémát. Kiderült azonban, főként amerikai és afrikai adatok alapján, hogy a fertőződés után a toxintermelés is megindul, nemcsak a raktárban, hanem még a szántóföldön is, vagyis a frissen betakarított terményben is kimutatható az aflatoxin, akár a határérték sokszorosát is elérve. A magyar adatok is ezt támasztják alá, saját kísérleteinkben is számos természetes fertőzöttségű hibridet vizsgáltunk, igen jelentős toxineltérésekkel olyan tételekből, amelyek raktárt soha nem láttak, de az FM adatok is ezt igazolták. A 2012-es aflatoxin mizéria során is számos ilyen tétel volt. Ha ilyen terményünk van, akkor annak már majdnem mindegy, milyen raktározást biztosítunk, a baj már megvan, és a raktározás során a toxinszennyeződés tovább nőhet. Vagyis a raktározás, az aratási technológia továbbra is kulcsfontosságú marad, de önmagában a problémát nem oldja meg. Egyelőre az aflatoxin szennyezett szemek eltávolítása sem megoldott, bár a kutatás nagyon sokfelé indult el. Akármi is lesz a megoldás, ezek költségesek lesznek, akár optikai szelektort sikerül alkotni, akár más megoldás jön létre. Ezért a megelőzésre kell koncentrálni.

Az amerikai és számos afrikai (amerikaiak és európaiak által támogatott projektek) szerint a kukorica beltenyésztett vonalak és hibridek ellenállósága között sokszoros eltérések vannak. Megindultak az ellenállóság öröklődésével kapcsolatos vizsgálatok is, ma már számos QTL-t leírtak, amely kukoricában összefüggésbe hozható az ellenállósággal és a toxintermeléssel. Vagyis, a rezisztencia megléte, mint megelőzési eljárás, nagyon sok irodalmi forrás szerint ténykérdés. Az is ismert, hogy teljes rezisztenciát eddig nem találtak, a poligénikus jelleg biztos, tehát a rezisztenciavizsgálatoknak és nemesítésnek elvi akadálya nincs.

Szegeden 2008-ban kezdődött az Aspergillus/aflatoxin problémakör vizsgálata a 2007-es évi szántóföldi korlátozott Aspergillus járvány után. A 2012-es eddig legnagyobb Aspergillus, ill. aflatoxin járványkor és utána a vizsgálatok még nagyobb terjedelemben folytak tovább, mert az világos volt, hogy a változó ökológiai körülmények az aflatoxin nyomást fokozni fogják. A 2017-es SGS adatok arra utalnak, hogy a feltételezés helyes volt, 2007 forró nyara után ismét jelentkezik a probléma, ennek mértéke azonban még nem ismert.

A Magyarországon köztermesztésben lévő hibridek jelentős részét a Magyar Kukorica Klubban közösen évek óta teszteljük, ezek adatai az MKK honlapján elérhetőek és segítséget adhatnak. A szegedi nemesítési anyagot ugyanígy bevontuk a vizsgálatba. Itt az Aspergillus csak az egyik faj volt, de vizsgáltuk a F. graminearum és F. verticillioides fajokkal szembeni rezisztenciát, amelyeknek már több évtizedes múltja volt. Vagyis mindhárommal szemben kell végezni a vizsgálatokat, és ma Szeged az egyetlen hely a világon, ahol ez így folyik, minthogy mindhárom gondot okoz. A sokéves vizsgálatok eredménye a következő: a három fajjal szembeni ellenállóság a legtöbb hibridben függetlenül öröklődik. Vannak olyanok, ahol mindhárommal szemben jó vagy kiváló ellenállóság van, olyanok is, amelyik mindhárommal szemben fogékonyak vagy nagyon fogékonyak, a többinél ez véletlenszerűen alakul, ilyenek a szegedi anyagban is vannak. Egy fajból a fontosabb kísérletekben 2-3 izolátummal dolgozunk, ezek átlagát vesszük figyelembe, ez sokkal pontosabb, mintha bármelyiket vennénk alapul. Ez a módszertan egyben lehetőséget ad a magyar gazdák részére, hogy a kiválasztandó hibrid a lehető legjobb legyen, de a nemesítés számára is fontosak az adatok.

Az egyes toxikus fajokkal, így az Aspergillus-sal szemben is 10–20-szoros hibridkülönbséget lehet látni. Megvizsgáltuk a fertőzöttség és toxintermelés viszonyát is, a hibridek kb. 80%-a esetében a mesterséges fertőzöttség mértéke és a toxintartalom jól vagy igen jól korrelál, de előfordulnak masszív túltermelők, ahogy alultermelők is. Vagyis, toxinmérés nélkül a hibridek értékét nem lehet pontosan megbecsülni. Viszont az adatok alapján meg lehet találni azokat a hibrideket, amelyeknél az alacsony fertőzöttség alacsony toxintartalommal párosul. Ha ezeket az adatokat egyben szemléljük a természetes fertőződéssel együtt, akkor már mindhárom gombafajra nézve alacsony, közepes és magas kockázatú csoportba lehet a hibrideket besorolni.

Jelenleg vegyszeres védekezés nem áll rendelkezésre sehol a világon. A toxintermelő izolátumok részleges kiszorítása az adott tábla mikroflórájából lehetséges, de drága technológia.

Mit tehet a termelő?

A vetőmag-forgalmazótól be kell kérni az információt az adott hibrid kockázati besorolására vonatkozólag.

Virágzás alatt ne öntözzünk, mert ez a bibék fertőződését elősegítheti.

A csöveket károsító rovarok ellen, mint kukoricamoly, gyapottok bagolylepke, kukoricabogár, célszerű védekezni hosszú hatástartammal rendelkező szerekkel, a rovarcsapdázás eredményeinek figyelembevételével. Így a védekezés hatása lényegesen fokozható.

Aratáskor a különböző táblákról származó termést csak toxinvizsgálat után szabad a megfelelő silóba vagy tárolóba osztani, így elkerülhető az egészséges és beteg tételek keveredése, amely akár több ezer tonnás tömeget is tönkre tehet. Célszerű különböző tárolási technológiákra való felkészülés, a szárítást a betakarítás során néhány órán belül el kell végezni, alternatíva a propionsavas, egyéb vegyszeres vagy más tárolásmód, amely a minőséget megőrzi. Ennek logisztikáját időben meg kell tervezni. Megfontolandó a hűtő vagy fóliaalagutas technológia használata, hogy tárolás során a betárolt minőség jobban megmaradjon. Betárolás előtt célszerű lehet a szemek felületének fertőtlenítése.

A tárolókat hő- és páratartalom érzékelőkkel kell felszerelni, így a számítógép mutatja, hol kell azonnal beavatkozni.


Még egyszer hangsúlyozzuk, az egész rendszer alapja az alacsony kockázatú hibridek használata, de a fentebb említett eljárások létfontosságúak a betakarításkori minőség fenntartására, de esetleg valamennyi javulás is elérhető.

Mit tehet az állam?

A fajtaminősítés fejlesztése révén a kockázatos hibrideket már eleve nem szabad köztermesztésbe adni, az elismert hibridek szűrésével pedig a túlzott kockázatúak visszavonását kell elérni. Mivel korlátozott a tudás, számos területen van szükség kutató munkára, meg az említett sorozatvizsgálatokra, amelynek finanszírozása 2-3 éves pályázatokkal megoldhatatlan.